Fáradtan érkeztem haza, egy nem mindennapi horgászatból, melyet barátaim (Tomichef, Sori, Géb és Skeeter) társaságában tölthettem el. Fantasztikus volt, de gondolataim már egy forró fürdőn jártak, no meg a másnapi horgászaton. Szerencsémre a hétvége mindkét napját kedvenc hobbymmal tölthettem, ez már az alaphangot is megadta számomra, hát még az, hogy horgászbarátaim mind egytől egyik kiváló emberek, horgászok, akikkel még bot nélkül is szívesen találkozom. De most vinnem kell azt is, mert nagy peca lesz.-tértem vissza az életbe. Nagyon pakolnom sem kellett, minden maradt Skeeternél, a kocsiban holnapig. Egy kis plussz etetőanyag és térhetek nyugovóra. Hamar álomba merültem, s közben messze jártam otthonomtól. Füves dombok völgyében jártam valahol Várgesztes mellett, zöldelő fákat láttam, ahogy némán körbeölelik a tavat. A tó mélykék, tiszta vize messziről csillogott, s a márványkavicsos műúton a kerekek zúzták az apró köveket. Néhol fapadok ékesítik a horgászállásokat, néhol nádas tarkítja a lankás partot. A tóparton állva tisztán látszottak a sekély vízben felhőtlenül viháncoló razbórák, apró keszegek, küszök, s a mélyebb vizekben apró buborékok törték meg az amúgy tükörsima vízfelületet. Igen,..ez a somlóhegyi-tó. Szépségével teljesen lenyűgözi a horgászokat, ahogy engem is. Elmélyülni azonban nem tudtam ebben a szépségben, az óra riasztotta a vasárnapi hajnalt. Felébredtem, s már nem csak álmomban láttam a célt. Indulás-mosolyogtam magamban.